EuroPunk

Zúg a tömeg, és vakit a fény
Őrjöngő taps minden dal végén,
Wembleyben játszunk, megtelt és pont.
Belépő is van, több mint 70 font.

Májer a bőrnadrágom, egyedi sztájl.
Sok nőnek bejövök, (és) mind pornósztár.
Én 10 taktusból megmondom,hogy ki a zenész,
Nekem csak sláger jön az orromból, a számból
meg pénz.

Hangomra ébredek, egy garázsból szól
Eltűnt az álom, s maradt 4 akkord.

Refr.:
Itt nincsen Batman sem Tarzan,
Sem giccs Hollywood,
Csak egy másfajta holnap és egy másik múlt,

Kell egy hazai dallam,ami csak rólunk szól,
Egy kis vigasz, ha baj van,
Ez az East Europunk, Rock 'n' Roll!

Zúg a tömeg s közben szól a zeném,
Valaki játszik, azt hiszem, én!
Néhányan figyelnek, nincs tele a bár,
Itt álok előtted, igen, egy hazai sztár...

A szivem, a hangom mindig garázsból szólt,
S az igazi álmom ez a 4 akord.

Refr.:

Amit álmomban láttam, az pont erről szólt,
De csak majdnem erre vágytam,
Ilyen az East Europunk Rock 'n Roll!

Itt nincsen Batman sem Tarzan,
Sem giccs Hollywood,
Csak egy másfajta holnap, és egy másik múlt,

Kell egy hazai dallam, ami csak rólunk szól,
Egy kis vigasz, ha baj van,
Egy kis Rock 'n' Roll!

Itt nincsen Batman, sem Tarzan,
Sem giccs Hollywood,
Csak egy másfajta holnap és egy másik múlt,

Kell egy hazai dallam, ami csak rólunk szól,
Egy kis vigasz, ha baj van,
Ez az East Europunk, az East Europunk, az East Europunk Rock 'n' Roll!

8 ütem

Olcsó a szó itt lenn a téren
(s) mennyi mézeskorong véletlen!
Remélem, kincs lesz, hogyha érzem,
(én), nézzétek, ezt vettem!
Némán ordított szó - Mérgedben hallottad már
Véredben izott és zengett ott hátul a folyónál.

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Milliárdnyi szó egy ágon
Úgy hömpölyög, mint egy hadsereg
Megvallom ,harcra vágyom,
Tarts velem, hisz pont nem ellened!
Látom, hogy érted, de végre egyszer
Lépj a földre fel!
Nem kell a véred, itt nem halnod,
Csak élned kell!

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Miért csak egyet, álmodj százat!
Miért csak egyet, álmodj százat!
Miért csak egyet, álmodj százat!
Nehogy egyet, álmodj százat!
Ha kiesik a pisztolya kezemből,
ne fuss el, ne kezd elölről!
S ha kiesik a pisztoly a kezemből,
csak folytasd tovább a 101-től,
Folytasd tovább a 101-től,
már csak 8 ütem marad az életből.

Hé, hé! Én az ember és a fegyver így az állat!
Hé, hé! Itt van a helyed, ez a 48-as járat!
Hé, hé! Nehogy egyet, miért csak egyet, álmodj százat!
Hé, hé! (Te csak) folytasd tovább a 101-től,
S ha kiesik a pisztoly a kezemből
Már csak 8 ütem marad az életből.

Bonts vitorlát!

Száraz volt a szám és lelkem új dolgokra várt
És közben álltam, a parton vártam
Álmodtam egy tengerről, a végtelen messzeségről
Csak nem láttam, titokban vágytam
Ólomlábaimmal kerestem az utat, de nem találtam
És elfáradtam, belefáradtam
Minden gondolatban csak a szabadságra vágytam
Eldobott láncok, már nem találtok!

Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és
behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!

Nem vágyom többé már a bűnszínű világra
Vízre szállok, tisztán látok
Bárkámba rejtettem, kiknek én fontos lehettem
Együtt hajózunk, nincs már gondunk
Delfineket nézek, s bennem éget a Nap fénye
Szétáramlik, vérré válik
Szivárványt festek minden reggel fel az égre
Elég festék a maroknyi emlék...

Száraz kő árnyékban, zöldes hang
és a hegy sincs távol
Egy illat sző sűrű hálót, mely nő, folyton
szólít és húz hazámból...
De nem kell a szar, kinyújtott kar; felmar a
fehér kesztyűs kéz
Elég és kész!

Az élet nem játék

Harcolj, és vár rád asszony, kocsi, lakás
De lelkedben nem lesz már több jellemvonás
Csak nézd, mit mutat utánad az út!

Sárgánál hallod "Lassíts kérlek, Papa!"
A Mennyben téged is vártak volan haza
Csak nézd, mit mutat utánad az út!

Tömör a jég ablakodnak falán.
Nem emlékszel, hogy kell látni igazán
Gangesz mellett nem költöd a pénzedet,
Az iszapból majd nézheted az éveket!

Száradó könnyük vérüket mossa
Gyermekéletek hullanak sorba
A pénz már nem játék
Szerelmed, Apád a földön hever
A katona nevetve csikket dob el
Az elv már nem játék
Háború kellett, nesze most megkapod
Isten hozza már csak el a holnapot
(2.Ref.: Az élet nem játék)

Vár rád egy asszony végre idehaza
Nem tudja, hogy lelked mocskosra van kopva.
Most nézd, mit mutat előtted az út

Csillogó szemén az öröm ordít
Gyomrodon a lelkiismeret fordít

A számlákat gyorsan egyenlítsd ki sorra
Párnádon lassan fordulj szépen hasra
Itt véget ér az út...

Száradó könnyük vérüket mossa
Gyermekéletek hullanak sorba
A pénz már nem játék
Szerelmed, Apád a földön hever
A katona nevetve csikket dob el
Az elv már nem játék
Háború kellett, nesze most megkapod
Isten hozza már csak el a holnapot

Szeretném...

Fáradt arcom nem éri fény
A felhők mögül nem sejlik remény
Oly hamar eljön az este
Pedig tudom, még dolgom lenne.

Imának hangzik minden kérdésem
Választ sosem kapok, nem értem...
Keményen járok minden utat,
S mégsem tudom, melyik merre mutat.

Szeretném tudni, hogy miért születtem én,
Szeretnék a tűzben szerényen
(Ref. 2 elsőként) elégni
Szeretnélek élet, csak engedd, hogy éljek,
Szeretném, szeretnék, szeretnélek.

A világ képernyőjén nagy a kontraszt,
De minden koporsóban kemény a matrac.
Miért nem teszel valami jót, valami szépet?
Nem ér rá holnap, mert ma még élek.

Volt már kit szerettem, pedig sohasem kerestem
Szerethetnek sokan, pedig meg sem érdemlem...
Hátradőlök, kiszedem a porszemet szememből
Látok már, látlak már, akarlak egyből...

Feelin' High

She runs in circles
Around my mind
Leavin' me dizzy
Feelin' High

And I don't know why
She tortures me
Running in these circles
Won't you set me free like I need to be

Up one wall
Down the other
Spinning these circles
Won't you set me free like I need to be

Ref:
And up in the sky
No limitations
Like the walls I create in my head
Soaking sweat in my bed, I'm afraid because I'm
Disillutioned
Cookie crumble, I don't know where to start
You keep me guessing
When will we fall and will I part

Ne kérdezd, miért!

Álmodni mertem, de bűnös lettem én
Mert elmertem nézni két szemed tüzét
Üvöltve álltam, de csak a síri vidék
Ölelt engem körbe, ordítva halálért

Könnyeztek a képek a régmúlt évekért
Ezer mosollyal játszottam ígéretért
Könnyűnek látszott élnem a szerelemért
Könnyeim langyos patakja fullaszt meg
hajnal felé

Érezz! Ne kérdezz
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem
Érezz! Ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, és
Fogd marokra kezem
Érezz, ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem
Érezz, csak ne kérdezd,
hogy miért...

Karnyújtásnyira álltam imádott lényedtől
Ölelésed az álmom, egy csók az élettől
De bénult maradtam, illatod kísér el még
Bűzösen rothadó tények vihogva tépnek szét

Érezz! Ne kérdezz
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem
Érezz! Ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, és
Fogd marokra kezem
Érezz, ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem
Érezz, csak ne kérdezd,
hogy miért...

Igéző szavaid íze éjfélkor ébreszt fel
A vágyam néz velem farkasszemet, és lassan
oszlik el,
Nézd királylány, lásd meg hazugságom
kezdetét
Kínjaim savanyú fészkét, lelkem mély sebét

Érezz! Ne kérdezz
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem
Érezz! Ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, és
Fogd marokra kezem
Érezz, ne kérdezz,
Csak nézz, nézd, hogy
Elsorvad a szívem

Köszöntem, bocsánat!

Nem kell minden szabály!
Amíg éltem,
Addig éltem.
Nincsen tovább!
Mindegy már!
Én úgy érzem
Hányszor féltem,
Döntse el más!

Ezt álmodom!
Ennyit kérek:
Ez egy emberi hang,
Ne egy dobozból ítélj meg!
Óóóóóóó
Ez egy emberi hang,
Ne egy dobozból ítélj meg!

Egy védtelen vár,
Ez a sorsom
Hamis otthon,
Lángokban áll.
De minden határ,
Egy kő és egy oszlop
5 mell és 5 homlok, egy dobbanás.

Csak álmodom!
Mégis félek!
Szűlj meg,
Vagy vetess el,
Életem nem kértem!
Óóóóóó
Szűlj meg,
Vagy vetess el,
Életem nem kértem!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Állj meg!
Te lélegző élet,
Szebben szól,
Ha néma a csend, amíg beszélek.
Mást,
Ha mást nem is érek,
Annyi szent,
Mindig a szívemből zenélek!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Én nem!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Fekete puma

Szempár les rád a bokor mögül
És nem tudod, hogy mihez kezdhetnél
Bár a szerencséd újból utolér

Szempár les rád az üveg mögül
És már tudod, hogy mihez is kezdjél
Bár a reszketás még belefér

A sötétségbe belenőtt
Széjjelszeli a párás levegőt
Semmi nem kerüli el a figyelmét

Egy fekete bunda surranása
És fogait az áldozatba vájja
Az enyészet uralkodik a tetemén

Mikor meghajol az égbolt előtte
Mikor meghajol az éjszaka előtte

A tökéletesség lengi körül
Fekete, könnyű lépteit
És a félelem mindent beborít

Nesztelen, üres nyomai
Nem rezdülnek lábszárcsontjai
A halál csendje üti érzékeid

Figyellek, leslek, látlak!
Menekülj, úgyis megtalállak!

Innom adj!

És megvadulva tobzódom akkor Benned,
Véreddel locsolva égő bánatom.
Keresztülzuhansz az égő napkorongon,
És átesel e rohadt földgolyón.

Kezem, ha nyújtom, magad után rántasz,
S ha nem, csak kiáltasz felém.
Megrabolt, gyilkos éned felé
Zuhanok én, mint sír felé a holt

A szomjúságod, ha belém oltottad,
ne hagyj meghalnom, innom adj!
Magad!

Utolsó, mit láttam, szemed volt,
Mely egyszerre nyugtatott s rémített.
Szemed, mely mosolygott rám, és aztán
Kigyúlt benne a gyilkos őrület.